Számos fesztivál kérkedik kiválóságával, meghökkentő programjaival, lenyűgöző környezetével, lélegzetelállító fellépőkkel, de egyik sem tölti el akkora aggodalommal vegyülő kíváncsisággal az oda készülőt, mint a Burning Man fesztivál.

Az immár huszonhárom esztendeje minden évben az Egyesült Államok Nevada államának egy, az évezredek során sivataggá aszott sós tómedrében rendezett egyhetes rendezvény a legtöbb hasonszőrű fesztiválhoz képest valódi embert próbáló feladat. Itt ugyanis a bódulat, alkohol és kábítószerek helyett – vagy mellett – az elemekkel is meg kell küzdenie a kalandra vállalkozóknak.

Nappal 45 Celsius fokos hőség, éjjel 8-10 fokos hideg várja a bulizókat, akiknek lábát az alkálisós talaj marja (ezért csak zárt cipőt javasolt viselni a legnagyobb hőségben is), az egy hét alatt átlagosan két-három nagy erősségű homokvihart kell átvészelniük, s ha történetesen esne is némi eső, az is jobbára sáros égi áldás, a levegőben keringő óriási mennyiségű homok miatt.

Az eszmeiségét a fogyasztói kultúra abszolút kritikájaként definiáló Burning Man-en a kezdeti elképzeléseknek megfelelően semmit nem lehet pénzért vásárolni – kivéve jeget és kávét, amelyek bevételeit a szervezők karitatív célra fordítják. Tiltott mindennemű hirdetés és reklám, fizetős szolgáltatás vagy kereskedelmi tevékenység, az egész esemény alatt a gift economy (ajándék gazdaság) elvei érvényesülnek.

Eszerint a résztvevők bármit adhatnak egymásnak, de semmiért nem kérhetnek sem pénzt, sem egyéb ellenszolgáltatást. A belépőjegyekből, amelyek ára idén 240 és 360 dollár között mozog, a szervezők profitot nem termelnek. A befolyó összegekből a helyért és a kötelezően szükséges rendfenntartásért fizetnek Nevada államnak, támogatják a különböző művészeti törekvéseket, helyszíneket és kiépítik a fesztivál infrastruktúráját, amely mindenekelőtt a mobilvécéket jelenti.

A fesztiválon fellépő és megjelenő összes művész ingyen lép fel, hiszen semmiért nem kérhetnek pénzt, ennek ellenére minden évben tömegével érkeznek a résztvevők, mindenekelőtt a nyugati-parti sztárbandák, dj-k, vizuális zsokék és képzőművészek, hogy gyönyörködtessék a 40-50 ezer összegyűltet.

 Akit mindez nem riasztott el és úgy dönt nekivág a megpróbáltatásnak, annak komoly előkészületeket kell tennie.  Naponta  minimum tíz liter víz, megfelelő mennyiségű, tápértékű és vitamintartalmú élelmiszer, árnyék, védelem a homokviharok elől, porvédő maszk, zárt szemüveg, megfelelő lábbeli, amibe nem megy bele a homok és a só. Alkalmas ruha a forrósághoz és a hideg éjszakákhoz, az éjjeli látáshoz és láttatáshoz megfelelő fénytestek, törlőkendők a mosakodáshoz - mindezek nélkül el sem szabad indulni. S ezek csak az alapvető holmik.
Igencsak jól jön a biztosítás is, ha ugyanis a sivatagból helikopterrel kell egy beteget elszállítani, csak a repülés tízezer dollárt kóstál. Érdemes felkészülni rá, hogy nincs sem mobil térerő, sem internet a partin, tehát igencsak nagy erénnyé válik a pontosság a megbeszélt találkozókkor, különösen a napközbeni hőségben.

A parti óriási területen zajlik, így a gyors közlekedés érdekében alapvető szükséglet egy jármű, erre vastag abroncsú kerékpár a legmegfelelőbb, de számtalan különleges építésű vagy átalakított jármű is részt vehet a közlekedésben. A mutáns kocsik közt szép számmal vannak nem kőolajat zabálók is. A hagyományos gépkocsi használat azonban tiltva van, a bulin csak megérkezéskor és távozóban lehet autókat és lakóbuszokat igénybe venni, s arra is jó odafigyelni, hogy a legközelebbi benzinkút több mint 40 kilométerre található.

A távolról jött partizók számára szép számmal hozzáférhetők kölcsön biciklik a legközelebbi nagyvárosban, a 150 kilométerre fekvő Renóban, vagy korlátozott számban a helyszínen, de csak azoknak, akik a drótszamarakat jókor lefoglalják a neten.