Hinnye gyerekek, nagyon kemény este volt a tegnapi. Történt ugyanis, hogy elmentünk iszogatni, persze Schwartz meg Bélu megint nem jött, így csak hatan voltunk. A jó sok nektár elfogysztása után Csoma szokásszerint rákezdett: menjünk Retróba. Eszem ágába nem volt oda menni, minthogy Hafiéknak se, de miután Tomi rávette Mikit is, majd Miki kifizette a laza 9 ezres cehet már kénytelenek voltunk. Tudni kell, hogy a múlt heti lakásavató után is ott kötöttünk ki, és meglepve tapasztaltuk, hogy egész jó a zene a nagyteremben is, de sajna csak kettőig, mert akkor sokan lettek és visszaváltottak a fos pocsojábaléptem stb-re. Tegnap bemegyünk, most sokkal többen voltak és a kaka zene volt, na mondom, múlt héten szerencsénk volt, most nincs. Becéloztunk egy üres részt az emeleten, ahol senki nem volt, szenvedtem. Na a többiek le akartak menni a tömegbe, fasza mondom. Lemegyünk, még mindig a fos zene megy. Egyszer csak a gyerek, én nem tudom mi lelte, elkezdett kajak technot meg progot nyomatni. Hafival csak kamilláztunk, ez meg mi. Gondoltuk, biztos csak pár zene erejéig ért ez a szerencse. De nem! Egész éjjel olyan zenék szóltak hogy fogtam a fejem, bazmeg, Kaposváron vagyunk egyáltalán? Az ottani hangrendszerre sem lehet panasz, atomhangosan, mégis tisztán szólt az iszonyat veretés. Persze a tánctér egy idő után szinte kiürült, sokan nem toleráltán ezt a muzsikát, de mi ennek csak örültünk. Szóval ismét csak beigazolódott, a spontán bulik a legjobbak, és hogy vannak még csodák. Na csak ezt akartam.