Elkezdtük, kurv@jó!

Sorozatjunkie: "Gondolkoztam, mivel lenne illő kezdeni a Spartacus első évadjáról szóló írást, végül arra jutottam hogy egy elég merész kijelentéssel: ez a sorozat rendelkezik jelenleg a legtökösebb írókkal. Hogy miért?

A Spartacus: Blood and Sand egy sima kis kardos-baszós sorozatnak indult, ami mellé szép lassan csatlakozott a rendesebb intrika és a dráma. Basszus, komolyan, szépen fel van építve rengeteg karakter, megalapoznak mindenkit, de ha ölni kell, akkor a főbb szereplők közül is ki mernek húzni bárkit – na persze a fő-fő azért nincs veszélyben, hiszen ennyit még mi is tudunk a történelemből. De egyébként olyan halálok vannak, hogy csak nézel, amiért meg merték lépni. És ez még nem is minden.

Nem csak, hogy bárkit meg mernek ölni, de a sok hatásvadászat mellett rengeteg tipikus magaslabdát hagynak a fenébe. Gondolok itt arra, hogy a főszereplő sorsát tudjuk, így nincsenek olyan rész végi cliffhangerek, amin élet és halál közé érkezik a “rendezte: akárki” felirat, hanem haladnak a történettel szépen…; nem is, ez nem a legjobb szó, inkább a “feszesen”-t akartam használni.

Az évad elején idegesített az, hogy állandóan a felesége után rítt az akkor még nem is annyira nagy harcos. Mint ahogy itt még a történet is apróbb léptekkel haladt, teljesen azt lehetett érezni, hogy húzni fogják a főbb szálakat. Egy ideig azt gondoltam, hogy komolyabban csak talán a második évadban mernek foglalkozni az asszonnyal. Hát, nem. Amikor ezt a szálat elővették viszonylag gyorsan, akkor lehetett tudni, hogy itt nem fognak annyit tökölni. Mindemellett még a szex- és vérmennyiség is maradt, akármennyire is erősödtek az intrikák.

Mernek fontos karakter ölni, rendesen haladnak a történettel, akkor is, ha kockázatos, nos, azt hiszem a jelenlegi tévés felhozatalban ezzel durván kiemelkednek, nagyon kevés sorozat mondhatja el ezeket magáról. Hol van már az az idő, amikor a 24 ilyeneket lépett az első pár évadban? Bár nem akarom, hogy nagyon offolásba forduljon, de például ha a Heroes írói sem kurvultak volna be (nagy szívfájdalom), hogy “jaj a közönség kedveli tehát nem öljük meg”, akkor most biztosan nem itt tartanának. Vagy előbb elhullott volna a sorozat, de dicső harcban, vagy pedig még most is egész nézett lenne. De vissza a Spartacushoz.

Érdekesség lehet, hogy a készítők szerint technikailag is az 5. rész környékére szedték rendbe az art directiont, addig még próbálgatták a dolgokat, hogy pontosan miképp is kéne csinálni. Ahogy az is elhangzott, hogy sosem mennek ki a zöld hátterek közül, mert a sorozat képi világától elütne a valóság.

A fináléban egyetlen idegesítő dolgot találtam, ez pedig a flashback használata. Sajnos a sok sorozat elnyűtte ezen írói kelléket mostanra, legalábbis számomra. Ennek ellenére az évadra az elején történt döcögés ellenére is egy 9/10-et ki merek szórni. By Jupiter’s cock, this show is good.

A második évadról jelenleg azt kell tudni, hogy bár a nézettség folyamatosan nőtt a premiertől, a Starz csatorna nagyot dobott vele, sajnos a főszereplő rákos, s emiatt kénytelenek a munkálatokat eltolni. Ha felgyógyul és készen áll, akkor természetesen tárt karokkal várják. Ha nem…, nos ebbe már lehet belegondoltak, de egy szót nem mertek szólni róla, hiszen elég ízléstelen lenne egyelőre. Áthidalandó az ügyet, az előzményekkel fognak foglalkozni egy hat részes minisorozatban. Ez jelentheti a fiatal Spartacus életét, de lehet a ludus előzményéről is szó benne. Majd meglátjuk.

Ritkán szoktam azt mondani, hogy vagy 7 részt kéne adni egy sorozatnak, mert általában nem szokott akkora javulás lenni, hogy kettő, maximum háromnál több kelljen, de itt akkora magukra találás van az évad felénél, ami mellett nehéz elmenni."